Versek Mikulásra

Ezúttal sok-sok verset gyűjtöttem össze, melyek a Mikulásról szólnak.

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -

Tél öblén halkan ring. 

Földobban két nagy ló
- Kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring.

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő ,
húzza-rázza hűsszellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.

Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog ő
egész télen állni,
ő lesz az első hóember,
ki megtanul járni.

Ennyit gondolt a hóember
egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jóestét köszönnek,
ő is köszön, ő is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás
öreg ember áll ott.

Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad,
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."

"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer-
feleli nagy nevetve a
piros ruhás ember-,
de nem gyalog, úgy nem győzném,
hanem szánon járok-
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"

Így történt, hogy akkor este-
-látta aki látta-
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.

Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb,
várták őket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!

Zelk Zoltán: Mikulás

Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,
Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.

Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás,
gilingi-galang.

Ablakba tett kiscipők,
várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?!

-Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő.
Nem marad ma üresen
egyetlen cipő.

Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.
 

Szepesi Attila: Télapó éneke

Hipp-hopp, fut a szán,
Siklik szaporán,
Dobrokol a havon
Szélvész paripám.

Hej-hó, ügyesen,
Vágtat tüzesen,
Húzza teli szánt
fénylő hegyeken.

Kipp-kopp, fut a szán,
Villám paripán
Végtelen utakon
Dobban szaporán!

Donászy Magda: Télapó ünnepén
Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?

Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett. 

Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Donászi Magda: Télapó érkezése
Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.

Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám.
Benne furcsa műszerek.
Világhírű messzelátóm
jég-üvegén hókeret.
Ha én abba betekintek,
-higgyétek el nem csoda-
akármilyen messze laktok,
mégis ellátok oda.

Hol, mit láttam, nagy könyvembe
minden este beírom.
Megtelt könyvem sok-sok lapja,
elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
a világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
valóságos drága kincs.
Ha gyermekek énekelnek,
a szívemhez szól a dal,
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,
hanem újra fiatal.

Tip-top, tip-top! Körbejárok
az üveghegy tetején,
amikor a messzeségből
víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam,
megpödröm a bajuszom,
bebújok a hóágyamba,
nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán felébredek,
ajándékot keresek
Piros almát, aranydiót,
feketemák-szemeket.

Feneketlen zsákom mélyén
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
telitömöm zsákomat,
ezer évig megtartom még
ezt a jó szokásomat.
Búcsúzóul daloljatok.
Integessen kezetek.
Hószarvasom az udvaron
pihenhetett eleget.

Holnap már a mesehegyről
tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihehóban
hócsatázni sem tilos.
Attól lesz majd jobb az étvágy,
s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj szánom!
Hószarvasom! Hoppla-hopp!
Kisgyerekek jó étvágyat,
mindenkinek jó napot!

Donászy Magda: Télapó ünnep

Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.

Énekeljünk néki, senki
nem vár biztatásra.
Így búcsúzik tolünk:
A viszont látásra!

Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó

-Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.

Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.

Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."

Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.

Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek. 

 Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.

Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma.

 Devecsery László: Jön a Mikulás

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.


Molnár Gyula: Télapó

Üstököm, ha megrázom,
dér csillog a faágon.
Szakállamból hull a hó,
én vagyok a Télapó.

Puttony van a hátamon,
nehéz terhét vállalom.
Figyeljetek gyerekek,
mennyi mindent cipelek.

Hét zacskóban mosolyt hoztam,
szép gondosan csomagoltam,
csengő, bongó furulyaszó
kísér, mint víg útravaló.

Hoztam nektek fiúk, lányok
bő zsákokban boldogságot,
bátorságot, békességet
- jó sokáig élvezzétek!

Kaptok tőlem ráadásul
Télapónak tarsolyából
csokit, fügét, cukrot, kekszet,
mind elhoztam, ami termett.

Fellegűző palástom
szétterítem vállamon.
Szakállamból hull a hó,
megérkezett Télapó.

Tóthárpád Ferenc: Erre csörög a dió

Felhőt szánt a szánkó talpa,
piros ruhás ember rajta.
Mögötte nagy zsákokban
csokoládé s virgács van.

Előtte a szarvasok,
fölötte a csillagok,
alatta a föld forog:
kertek, házak, ablakok...

Ablakokban csizma ásít,
itt egy cipő, ott egy másik.
"Erre csörög a dió,
arra meg a mogyoró!"

"Mind-mind kapnak csomagot,
a kicsik és a nagyok."
A Mikulás mindent tud,
lesz, akinek virgács jut!


Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja – mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.

Csengõje a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra –
Elolvadna palotája.

Megriadna és tova –
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengõ hópehely.
Csengõjüket fenyõk rázzák,
Telis-teli cipõd, csizmád.


Szepesi Attila: Télapó éneke

Hipp-hopp fut a szán,
siklik szaporán.
Dobrokol a havon
szélvész paripán.
Hejhó ügyesen
vágtat tüzesen,
húzza a teli szánt
fénylõ hegyeken.
Hipp-hopp fut a szán
villám-paripán,
végtelen utakon
dobban szaporán.

Csányi György: Télapó kincsei

Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?

 

Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"

Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.

Szőnyi Zoltán: Itt a tél

Hegyoldalban süvít a szán, mint a szél!
Ropog a hó, most igazán itt a tél!
Gólya, fecske Afrikába költözött,
Hóemberkénk új ruhába öltözött.

Hajladozó fák közé a szél csapott!
Csilingelnek, csengenek a jégcsapok!
Kertek alján botorkál a Télapó,
Puffan, huppan subáján a hógolyó.